Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban IV.

Pszichológiai rendellenességek – Kiválasztási zavarok II.

Encopresis (széklettartási zavar)

A toalettre szoktatás egyaránt igényli a neurológiai és a psychologiai érettséget. A gyermekek több mint a fele 18–24 hónapos korára megtanulja a toalett használatát, és csaknem mindegyikük képes rá, mielőtt betöltené a két és fél éves életkort. Négy éves életkor a határ, ami után az öltözék vagy az ágy széklettel való beszennyezése kórosnak tekinthető, és ezt hívják encopresisnak. A pszichológiai rendellenességek közül az encopresis gyakoribb fiúk között, mint leányok között. A 8–9 éves fiúk szülei szerint 0.6%-uk szennyezi be öltözékét vagy ágyát hetente, és 4.3%–uk ennél ritkábban. Leányok megfelelő adatai: 0.1%, illetve 2.1%.

Tünetek:

Sok tekintetben az encopresis különbözik a bevizeléstől. Az encopresis általában napközben történik, míg a bevizelés az éjszakai órákban. A gyermek nincs mindig tudatában a beszékelésnek.
Ezek a pszichológiai rendellenességek kapcsolódhatnak az értelmi fejlődés késéséhez, idegrendszeri zavarokhoz vagy szociális agresszióhoz. A toalettre–szoktatás kudarcát hibás vagy elégtelen szoktatás vagy lelki megterhelés okozhatja abban az időszakban, amikor a bélmozgás szabályozását el kellene sajátítani. A gyermek képes a székelés élettani folyamatának a szabályozására, de nem a megfelelő helyen végzi a székelést.

Az ok lehet folyamatos csatározás a szülő és a gyermek között a szobatisztaság megtanulása körül, esetleg fájdalmas székelés, például végbélberepedés miatt. Psychologiai szempontból az encopresist regressív vagy agresszív jelenségnek tekinthetjük. Egyes gyermekek depressziójukat fejezhetik ki a beszékeléssel; az ilyen gyermekek közömbösek a tisztasággal vagy a saját általános fejlődésükkel szemben. Olykor az encopresis félelmet vagy akár rettegést fejezhet ki a vécéülőke iránt.

A kórelőzmény áttekinti a lehetséges szervi okokat, a gyermek és a család fejlődési adatait, a szobatisztaságra szoktatást, valamint a gyermek toalett-magatartását. A testi vizsgálatnál meg kell határozni az idegélettani érettséget és az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder – figyelemzavar-hyperactivitas syndroma) lehetséges jeleit, a hasfalat át kell tapintani (megacolon), a végbél környékét meg kell szemlélni, és rectalis digitalis vizsgálatot kell végezni (a végbél egész hosszában).
A láb vizsgálata pes cavus, izomhypotonia és érzéskiesés vagy reflexeltérés jelenlétére deríthet fényt, ami gerincvelői rendellenességre utalhat. Bőrelváltozások vagy benyomódások a lumbalis középvonalban javallatot jelent a gerinc radiologiai vizsgálatára. Továbbá a szokásos psychiatriai tájékozódást is el kell végezni.

Kezelés:

A helyzetnek megfelelően hangsúlyos kezelési összetevők az alábbiak:

• az esetleges székrekedés felderítése és annak kezelése
• magatartási therapiás program a székelés szabályozására
• a szülők kezelése
• kórházi gondozás a kezelés beindítására
• rendszeres, kielégítően hosszú időtartamú kezelés a jelentős visszaesési hajlam miatt.Amennyiben a problémát a toalettre szoktatás kudarca jelenti, ami megszokott kisgyermekek esetében, tanulási programot kell bevezetni után követéses pontozással és kisebb jutalmakkal. Amennyiben néhány hónap alatt ez nem vezet eredményre a háziorvosi személyzet vezetésével, a gyermeket legjobb szakemberek gondjaira bízni . Ha a szülő és a gyermek közötti viszony a panasz miatt feszültséggel terhes, rövid idejű kórházi tartózkodás rendjén való, különösen azokban az esetekben, amikor a székrekedés kezelése beöntéseket igényel .