Mire figyel egy nő az első randin?

Forrás: Csácsi Kriszta

Nem olyan rég olvastam egy cikket, amely az taglalta, hogy egy férfi honnan tudhatja meg, hogy bejön egy nőnek. Eléggé általános dolgok voltak leírva, ráadásul olyanok, amik szerintem nem is nagyon állják meg a helyüket. Pl. Ha egy nő mélyen a szemedbe néz és mosolyog, akkor biztos, hogy tetszel neki. Meg ha beszéd közben a haját tekergeti, akkor a szexre gondol.  Na, én itt most leállnék vitatkozni ezekkel a frappáns megállapításokkal. És nem azért, mert egy férfi írta őket. Mégis mire figyel a nő az első randin?

Először is az ilyesmi jellegű testbeszéd elemzések nem mindig működnek, főleg nem az első randin amikor mindenki totál ideges. Pl. én nagyon szeretek a másik szemébe belenézni, legyen ő épp a potenciális FÉRFI vagy csak a postás. Egyszerűen érdekel a másik ember tekintete, a nézése, ezt szoktam meg, hogy így beszélgetek mindenkivel. Aztán semmit különöset nem jelent, hogy mosolygok-e közben vagy sem, mert az esetek többségében mosolygok. Egyszerűen ilyen az arcszerkezetem. De ha nagyon tetszik a másik, akkor hajlamos vagyok túlgörcsölni a dolgot, és hiába próbálok értelmesen nézni, azon izgulok, hogy a másik észreveszi-e, hogy húú, de nagyon bejön, és ilyenkor pont nem mosolygok. És kiábrándítok minden egyes Don Juant, aki abban bízott, hogy a hajtekerés már egy nyert ügy. Nem tudom, hogy a csajok nagy általánosságban hogy vannak vele, de én pl. a hajamat csakis azért tekergetem, mert ez egy rossz szokásom. ?Erről ennyit.

Amúgy is szerintem jobb lenne, ha a férfiak inkább arról elmélkednének, hogy mivel hódítsanak meg minket akár már az első randin, nem pedig arról, hogy honnan tudhatják, hogy bejönnek-e egy csajnak. Ugyanis ez utóbbit érezni fogják, mert annak hangot adunk. Teljesen felesleges azon görcsölni, hogy elkezdem-e tekergetni a hajam a randi közben. Hozzáteszem, ha épp pont aznap mostam hajat és órákon át egyenesítettem hajvasalóval, akkor a világ minden pénzéért sem pödörgetném, mert begöndörödik. ?

Az örök klasszikus: udvariasság

Nem szeretem az általánosítgatásokat, de bátran ki merem jelenteni, hogy mi nők szeretjük az udvariasságot. Sajna egyre kevesebb férfi van azzal tisztában, hogy mik az általános illemszabályok, és kisebb-nagyobb konfliktusba keverednek pl. az ajtókkal. Bár őszintén nekem az nem is számít rossz pontnak, ha azt látom, hogy ő próbál udvariaskodni, és mondjuk nagy igyekezetében betuszkol maga előtt egy étterembe. Ilyenkor nem tudok rá haragudni, igyekszik, és figyel rám, csak épp nem tudja a szabályokat. Az a kellemetlen, ha azt látom, hogy a pasim velem igen, de más nőkkel szemben nem udvarias.

Szerencsére semmi közöm nincs ahhoz a fiúhoz, akivel az edzőteremben találkozok nap mint nap. Süt róla a magabiztosság, azt gondolja magáról, hogy mennyire jó pasi, közben meg nem tudja, hogy a lányöltözőben egy örök téma, hogy egy mekkora nagy paraszt. Simán bevág előttünk az ajtón, sőt volt már rá példa, hogy egyikünkre rávágta az ajtót, soha nem köszön, egyszerűen bunkó. Nekem nem férfi egy ilyen.

Az örök klasszikus II. : figyelmesség

A figyelmesség sem egy utolsó dolog már az első randin. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de az nem a legjobb pont, ha egy férfi oda sem figyel arra, amit mondok neki. Egyszer randiztam egy sráccal, akinek elmondtam, hogy egy betegség miatt szigorú diétán vagyok, tilos cukrot ennem, és kórházban fogok kikötni, ha megszegem ezt a szabályt, amúgy meg mellesleg lekaparnám a falat egy kis édességért. Na, ki találja ki, hova vitt el ez szerencselovag? A kedvenc éttermébe Gundel palacsintát enni, mert ő azt most annyira megkívánta. Nem randiztunk többet. ?

A legfontosabb az őszinteség.

De a legfontosabb dolog, legalábbis nekem az őszinteség. Azt már többször mondtam, hogy én nem egy Supermannel akarok együtt élni. Nem érdekel, hogy az élet nem minden területén egy hős, sőt még tisztelni is tudom azért, ha van annyira érett, hogy bevallja egy-két gyengeségét. Tök felesleges eljátszani a szuperhőst, hogy aztán később csak csalódást okozzon azzal, hogy kiderül, mégsem annyira tökéletes.

Az is fontos dolog, hogy a másik tiszteljen meg azzal, hogy őszintén beszéljen a szándékáról. Nem-nem, nem arra gondolok, hogy az első öt percben ígérje meg nekem, hogy elvesz feleségül, születik 5 gyerekünk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Ezt akkor egyikünk sem tudhatja. De azt szerintem igenis lehet tudni, hogy épp most milyen kapcsolatot keres. Pl. ha van egy barátnő vagy feleség, és én csak kellemes időtöltésnek kellek, akkor én azt szeretem előre tudni,  az az én kockázatom, hogy belemegyek-e így is ebbe a kapcsolatba. Az sokkal gázabb, ha időközben derül ki a dolog. Én ugyanis ilyenkor mindig faképnél hagyom a másikat, míg ellenkező esetben volt már rá példa, hogy jól éreztük magunkat.

Olyan pofonegyszerűen közhelyesnek tűnik ez az egész randizós projekt, de valahogy sokszor pont ezeken a dolgokon csúszik el a  dolog már a legelején. Szóval szerintem nincs nagy faxni ebben az ismerkedés dologban, bár az is igaz, hogy ez most elég hiteltelenül hangzik egy éppen szingli szájából. ? De tényleg úgy gondolom, ha mindenki saját magát adja, és nem a látszólagos szabályokkal, játszmákkal foglalkozik, akkor gyerekjáték az egész.